A vajdaság intézményét Zsigmond király vezette be 1423-ban, amikor a cigányok közül kinevezett vajdát önálló ítélkezési joggal ruházta fel. Hivatalosan 1856-ig működött, majd százötven éven át informális módon létezett a cigány közösségekben. A vajda kinevezés méltóságot jelentett a múltban és jelent ma is. Abból lehet vajda, aki beszéli a lovári nyelvet, ismeri az ősi törvényeket, szokásokat, és ezek szerint él. Van becsülete, szava a cigányok között, és ősei vagy valamilyen különleges dolog miatt kiemelkedik a többiek közül. A cigány törvények szerint a vajda döntését a közösségen belül kritika nélkül el kell fogadni.
Az országos vajdaság 2005-ben jött létre újra, amikor elismert művészek és roma vezetők az intézmény újraélesztése mellett döntöttek. A vajdák feladata a hazai cigányság kultúrájának, hagyományainak megőrzése, a cigányok érdekeinek képviselete, közvetítés magyarok és cigányok között. Általában tehetős vállalkozók közül választanak vajdát, hogy saját maga finanszírozhassa tevékenységét.
Tizennyolc megyében már van választott vezető, a legutóbb, 2008. május. 17-én Lakatos Attilát avatták Borsod megye és Miskolc város vajdájává. Az országos fővajda Kállai Csaba újszászi vállalkozó.
